Oldalak

2. A kezdetek

Szia, Te kis "fergetegesen" kíváncsi! ... Nos, hát a történetünk... amit megpróbálok rövidre fogni, de mindenképpen az elején kezdem... hááááát a legelején. :-) … na jó nem ígérhetem, hogy rövid lesz. (talán itt már sejthettem valamit )
Ott kezdem, ahonnan a dolog indult - mely szerint, tervünk az volt - angol nyelvterületen vállalunk munkát az egészségügyben, (hiszen ehhez értünk) történetesen Amerikában, ezért kb 2 és fél évig tanultunk angolul, erre készülve. Óriási álom volt! 

Azt, miért ez még sem sikerült, hosszú lenne ecsetelnem, azok mellett, hogy nyelvtudásunk egy kórházi munkához így sem volt elég, mivel szinte anyanyelvi szintet követeltek (bár ez megoldható lett volna ), hogy "kicsit" más az angol és amerikai "kórházi mentalitás" mint itt MO-on. :-), no ezzel is megbirkóztunk volna… de a cég, amelyikkel felvettük a kapcsolatot egyszerűen köddé vált, és hát így, már elég nehéznek bizonyult a dolog.

Miután eme vágyunkból 3 év után, csak lila köd maradt, egyik verőfényes tavaszi nap délutánján a férjek legnagyobbika :-) talált egy hirdetést a "NET-en", amelyben ápolókat kerestek olaszországi munkára. Természetesen ez most nagyon „vadul és durván” hangzik, de hidd el, akkor is nagyon "vadul és durván" hangzott :-) melynek megvalósításához nulla olasz nyelvtudással rendelkeztünk!

De tudod, ne rémítsen a szakadék álmaid és valóság közt. Ha a képzelet szárnyára vesz, meglesz a híd is hamar. 

… és tudod mi az érdekes? Nem gondolkodtunk el azon, hogy „képesek vagyunk e rá”! Érted?
… Ám az igazsághoz az is hozzátartozott, hogy soha, ismétlem, soha nem akartunk Olaszországba jönni, nemhogy dolgozni, még nyaralni sem! Ha most pedig arra gondolok, hogy itt élünk, dolgozunk, és ha „azt” az oldalát vesszük, akkor "nyaralunk" is... hát akkor erre most nem tudom mit is mondjak... :-))
De elkanyarodtam kalandos utunk kezdetétől, mert itt még nem tudtuk mi minden vár ránk... és ha tudjuk, talán nem csináljuk. Mondom TALÁN NEM ... Néha jobb, ha az ember nem tudja a jövőt - nem "tenné" :-)) 

Elmentünk tehát a megbeszélésre, miután úgy gondoltuk, ha ez az út amit az Úr adott, ám legyen! A megbeszélés mindenféle csodálatos jövőbeli képet vetített elénk… mi minden lehetséges az életünkkel, családunkkal, anyagi helyzetünkkel ... csupa pozitív dolog. 

A Mo-i cég egy olasz munkaközvetítő ügynökséggel állt kapcsolatban, akik a kiutazásunk után fogadtak, és „szervezték az életünket”. ... A magyar cég a kiutazás dolgait az itteni tartózkodásunkat és az olasz fél mindenben való segítségét ígérték munkakezdésig (és tovább), amit olyan rózsaszínűre festettek, hogy a novemberi köd ahhoz képest világítótorony eltévedt hajósoknak.... Ingyenes lakhatás Nápolyban, nyelvtanfolyam amit az olasz fél szervez és fizet, költőpénz … munkakezdés után családi pótlék, határozatlan idejű munkaszerződés, 3x több fizetés mint Mo-on, jöhet a gyerek, itt lakhat, és tanulhat stb … Természetesen vállaltuk. (Azért, hogy tévedtek az olasz partner segítőkészségét illetően, és az igazság sokáig nem derült ki … azért nem hibáztatom őket…)


Előző bejegyzés                         Következő bejegyzés