Szeretnék köszönetet mondani eme blog megihletőjének, egyik kedves magyar barátunknak, aki egy napon arra volt kíváncsi, milyen szél fújt minket Olaszországba. Természetesen, szerettem volna kérésének eleget tenni, ezért el kezdtem számára levelet írni. Ennek a levélnek viszont, sehogyan sem akaródzott vége lenni, mert a szavak hosszú sorokká, a sorok oldalakká dagadtak. … és még mindig csak az első hónap történéseinél tartottam beszámolómban. … és az ígéretem óta, már eltelt egy hét…!
Ekkor szenzációs férjem, tett egy javaslatot.
Hálás vagyok Istennek, hogy ezeket az emlékeket, nem burkolta még jótékony homályba, így téve lehetővé megosztását mindazokkal akik „fergetegesen kíváncsiak”!
Nos tehát: "Olasz" munka, Olaszország kicsit más szemmel ... ahogyan mi látjuk ... egy magyar család szemével. :))
