Oldalak

6. Sziporkák I.

Egy nap, kedves, boldogtalan barátnénk munkát kapott, és elutazott (neki már volt vizsgája) Egyébiránt köszönjük neki, hogy kezdetben segített nekünk eligazodni Nápoly rejtelmeiben .... pl: piac - mit érdemes venni, mennyiért, hol kell alkudni, hol találjuk a dolgokat, honna, hová, miért ...stb ... nagy segítséget kaptunk tőle az alapvető dolgokhoz ... az első két nap :)) ... mert ha félretette a pesszimizmusát, egész klasz csajszi volt.
Nos, elment, mi pedig ottmaradtunk a lakásban kettesben. :))
 
Az ügynökségnek volt egy másik lakása is ugyanabban a lépcsőházban az 5. emeleten, (akkor éppen lakók nélkül) aminek a kulcsát, jobb sorsra érdemes kolléganőnk őrizte, mikor elment „ránk hagyta” azt. Ez azért érdekes, és lényeges, mert ez az 5. emeleti lakás, egy nap meghatározó tényezővé vált nápolyi tartózkodásunk alatt.


Történetesen azon a szombati napon, amikor a férjem a hősugárzót szerette volna üzembe helyezni. (Ezekben a lakásokban nincs fűtés, hősugárzót használnak. )

Mint már említettem, ez volt a terve … elővette a szerkezetet és éppen csatlakoztatni próbálta a konnektorba, amikor szóltam neki… apa, szerintem ne csináld, mert nincs sem hűtőnk, sem mosógépünk, a végén még áramunk sem lesz… abban a pillanatban lett teljes sötétség.

Gondold el a szitut! Csak álltunk a sötétben és röhögtünk … akkor még! Utána már kevésbé, mikor kiderült, hogy a biztosítékot nem lehet csak „úgy” visszakapcsolni! Elmentünk a házmesterhez (akiről később kiderült, hogy az ügynökségben dolgozik) és kértük, javítsa meg ő, mert mi szerszámok nélkül, semmit nem tudtunk tenni! Azt mondta – egyébként Salvatore a neve, de ha így folytatja soha nem jut fel az égbe, nem hogy másokat elvigyen oda – szóval azt mondta, hogy hétvégén senki nem dolgozik, nem tud szerelőt hívni, meg kell várnunk a hétfőt!

Mit volt mit tenni… felmentünk az 5. emeleti lakásba, mert ott volt világítás… és nekünk tanulnunk kellett a vizsgára! (ott volt ágynemű, takarók, hűtő és láss csodát, még mosógép is) Ott töltöttük az éjszakát is, de komolyan mondom, az eszkimó kunyhó egy trópusi meleggel bíró üvegház ahhoz a lakáshoz képest! Azt hiszem úgy, mint ott, még soha nem fáztunk!! Másnap reggel visszamentünk az első emeletre, mert úgy gondoltuk, inkább a sötétség mint a hideg...  és eldöntöttük, hogy bármi történjen is, nem megyünk lakni az 5. emeletre, akkor sem ha ott a hűtő és a mosógép is...

Eljött a hétfő! Mit gondolsz ki jött megjavítani a biztosítékot?! Hát ő, Salvatore! Öt egész perc volt!!! Ugye egyet értesz velem, hogy ezt a hétvégén is megtehette volna!! Így került ez az ember is a feketelistámra, az ügynökség mellé! :))

Előző bejegyzés                      Következő bejegyzés