De ez is megér egy mesét! Interjú skype-on, egyenesen Nápolyból. Mindenkivel, külön, külön… ! Egy olasz hárpia a túloldalon, aki ordított, ha valamit nem értettél, mert az ostobának nem jutott el a tudatáig, hogy hallani hallom! Csak nem értem! Attól, hogy mindezt ordítva megismétli, attól még nem értjük egymást.
Ha már itt tartunk, ennél az interjúnál, el kell mesélnem, mikor a jóképű férjem ült a monitor elé… és beszélgetnie kellett… ! Hol lakik … mit csinál szabadidejében…stb…? No kedves férjem elmondta, hogy egy városban lakunk, közel a hegyekhez, ahová gyakran el is megyünk. A gyakran olaszul spesso ám ő helyette (nagy izgalmában) azt mondta sesso.
Nyelvtanárnőnk a másik szobában ránk nézett – Tényleg azt mondta amit hallottam? Ja! (sesso=sex – na most lehet kombinálni :-))
Visszagondolva az akkor történtekre, nem értem, hogyan felelhettünk meg!! Ha a színtiszta igazságot akarom neked leírni, akkor egyetlen szóval tudnám összefoglalni, kik ahányan csak voltunk azon az interjún, mindannyian szerencsétlenkedtünk! – Itt már szólnia kellett volna annak a bizonyos csengőnek a fejemben, de nem szólt! Megkaptuk tehát az esélyt arra, hogy kiutazzunk Nápolyba, úgynevezett IPASVI vizsgát tenni, ami nélkül Olaszországban ápolóként dolgozni nem lehet. Előtte még ígéretet kellett tennünk arra, hogy vállalunk egy olasz nyelvtanfolyamot olasz földön. Tehát jöttünk.
Nem itt, és nem akkor kezdődött a „valami nem stimmel a dolgokkal” kezdetű mondat megfogalmazódni a fejünkben… akkor kezdődött, mikor kitettük lábunkat Nápoly repülőterén a Budapest – Nápoly WizzAir járatának fedélzetéről.
